Napsugár

"Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket." Példabeszédek 15, 13

"...a sok munka álommal jár..."

"...a sok munka álommal jár..." (Préd.5., 2.)

"Édesen alszik, aki dolgozik..." (Préd.5., 11.)

"Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van..." (Préd.9., 10.)

"Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz." (Préd.11., 6.)

"Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít" (Péld.10., 4.)


Az elmúlt időszakban a Prédikátorok és a Példabeszédek könyvét olvastam. Nagyon szeretem a Bibliának ezt a két könyvét. A mindennapi életemben ezek adnak a legtöbb gyakorlati útmutatást, segítenek a különböző élethelyzetekben jó döntéseket hozni.

A fent leírt igeversek a munka hasznosságáról szólnak, azért emeltem ki őket, mert hajlamos vagyok este, egy-egy fárasztó nap után leülni egy film elé,( ahelyett, hogy olvasnék, vagy valami más hasznos dolgot csinálnék), és hosszú időt eltölteni a gép előtt.

Nagyon rossz alvó vagyok. Hiába fáradok el korán, nem feküdhetek le, mert akkor este felébredek, és nem alszom, ezért van az, hogy sokszor egy film elé ülők le, aminél nem kell gondolkoznom, de azután kimegy a szememből az álmosság, és képes vagyok jó pár órát eltölteni a gép előtt, aminek nem örülök, mert reggel korán kelek, és fáradt vagyok.

A fenti igeversek arra figyelmeztetnek, hogy még ha fáradt vagyok, és úgy érzem, egyszerűbb lenne egy film mellé leülni este, akkor se ezt tegyem, hanem erőltessem meg magam és csináljak valami hasznosat, olvassak, takarítsak, mozogjak, hiszen az ige is azt mondja, hogy "a sok munka álommal jár", és amikor ezt megtartom, tényleg jól alszom.



"Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad" 2. rész

"Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad, nincs ahhoz hozzá tenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. Ami volt régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt, és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt" Prédikátor 3., 14-15

A múlt héten elkezdődött a két hetes tanítási gyakorlatom. Nem mondhatnám, hogy ez volt életem legkellemesebb hete.

Hétfön természetismeretet tanítottam 6. osztályban. Reggel tanítási óra előtt szerettem volna még kinyomtatni a feladatlapokat a fénymásolóban. Két lapból, csak egy-egy példányt szerettem volna kinyomtatni, de helyette 35-35 példányt sikerült.

Már ez egy rosszul kezdődő nap,nem igaz? De azt gondoltam,- Se baj. A nyomtatóban már ismertek, így elengedtték a plusz 500 forintot.

Ezután rohanás az iskolába. Fel a harmadik emeletre. Gép bekapcsolása. Feladatlapok előkészítése.... Tíz perc múlva 8, sehol senki. Ránézek a padokra. Mindenhol Biblia. Rossz sejtésem támad. Megnézem az órarendi kiírást: Hittan óra. Rohanás le a portára. Ott közlik velem, hogy a 6.b-nek a 4. órában van természetismeret órája. Huh, megnyugodok. Rohanás az 1 c-be. Öt perc mulva 8. A tanító éppen reggeli áhítatot tart.

Fej beverés, teljes szétesettség. Már csak nevetni tudok magamon.

Negyedik óra. A 6.b tiszta nyüzsi, nem tud csendben maradni, nem dolgozik, a tanítójuk nászúton. Óra közepén a fél osztályt elviszik oltásra. Az óra végén a másik felét is elkérik.

Ellehet képzelni, milyen az órám. De én ezt már csak haláli nyugalommal fogadom. Óra után rohanás vissza az 1. c-be....

Bérletvásárlás. Fél óra várakozás. Pont az orrom ellőtt zárják be a pénztárt....

Kedd:

Első óra természetismeret tanítás. Aznap megtudom, milyen órákat kell tartanom a két hétben. Egész délután fejfájás, így nem tudok készülni az óráimra.

Szerda:

Probálok 3 óravázlatot megírni csütörtökre. De nem akar összejönni. Még Hajnal fél négykor is azon rágódom, hogy mit fogok mondani a gyerekeknek.

Csütörtök

Írástanítás, természetismeret, ének óra egymást követik. Minden jól megy. Istennek hála!!! Délutánra, mint a mosott rongy. A technokol belefolyt a táskámba (pedig direkt zacskóba tettem).

Most már megakarom venni azt a bérletet. Beállok a sorba. Ugyanaz mint tegnap, de most nem adom fel, és megvárom, míg a hölgy visszatér a pénztárba.

Este nem tudok aludni, zsongnak az ötletek a fejemben.Fél kettő- Ez az alvás már nem fog ma este menni. Jöhetnek az óratervek...

Péntek:

Szép és jó nap? Hát, lefekvés előtt combizomrándulás. Nem tudok a lábamra ráálni, sem kinyújtani. Anyukám támogat.

Másnap előkerül a mankó. Teljes a kétségbeesés. Így hogy fogok tanítani!!!???

"Ne aggodalmaskodjatok, tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja." Máté 6, 34

-kattog a fejemben az igevers.

Isten hatalmas, és csodálatos, számára semmi sem lehetetlen.

Vasárnap:

Mint a makk olyan jól van a lábam, persze azért probálok figyelni rá. De hihetetlen, úgy érzem magam, mint amikor Jézus azt mondta a bénának: "Kövess engem!""

Azt hiszem amiket leírtam, csak számomra fontosak. De Isten engem arra tanít ezek által a helyzetek által, ne higgyem, hogy a saját erőmből bármire is képes vagyok. Ő tart a kezében. Megenged nehézségeket az életemben, de mindenhez ad elegendő erőt.

Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” Fillipi 4, 13



"Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad"

"Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad, nincs ahhoz hozzá tenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. Ami volt régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt, és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt" Prédikátor 3., 14-15

Ez az egyik legkedvesebb igerészem, annyi mindent foglal magába. Csak egy dolgot szeretnék kiemelni ezekből.

Az életünkben vannak dolgok, amik a mi tetteink következményei, a rossz vagy éppen jó döntéseinké, de vannak olyan dolgok is, amelyek rajtunk kivül állnak, talán ezekre lehetne mondani: "Ezt adta/megengedte az Isten".

Például Jób elveszítette a vagyonát, a gyermekeit, az egészségét. Ez egy szélsőséges példa, de mindanyiunk életében vannak olyan események (halál eset, súlyos betegség, anyagi gondok....), amelyeket nem értünk. Nem tudjuk, miért adta Isten. Amikor ezek a dolgok megtörténnek velünk két dolog közül választhatunk: vagy hálát adunk az élethelyzetünkért, elfogadjuk azt, hogy Isten jó, és mindent a javunkra ad; vagy fellázadunk ellene, és hátatfordítunk neki, kegyetlennek tartjuk a döntéseiért.

Az én életemben is van néhány olyan dolog, amit nem értek, de hiszem, hogy Isten tetteihez, döntéseihez sem hozzá adnom, sem elvennem nem kell. Ő "előkeríti azt, ami tovatűnt", nem lesz veszteségem, még akkor is ha pillanatnyilag veszteségnek tűnik néhány dolog.

Hála

Drága Istenem, köszönöm...

  • a nagy családi találkozót.
  • a szüleimet, testvéreimet, barátaimat, akik mellettem állnak.
  • a letanított órákat, amik sikerültek a torokfájás, hangnélküliség, fejfájás és még sorolhatnám, hogy mik ellenére.
  • a bátyámat, aki mindig rávehető, hogy résztvegyen, a tanórai szemléltető eszközeim megszerzésében.
  • a balett órákat.
  • a csodálatos természetet.

"Hanem keressétek elõször Istennek országát, és az õ igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felõl; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felõl. Elég minden napnak a maga baja." Máté 6, 33-34